Észfutball

A Dunamenti Iskola által képviselt játékstílust gyakran jellemezték észfutballként. 

Sebes Gusztáv, az Aranycsapat szövetségi kapitánya következőképpen vélekedett erről : 

"A magyar játékost virtuóz technikája mellett ötletessége, szellemes helyzetmegoldásai, sziporkázó akciószövése és játékának természetes könnyedsége, eredményessége tette elsősorban világhírűvé. A magyar játékszellem nem tűri el semmiféle játéksablon bilincseit. A legnagyobb bravúrokra is képes, ha a zöld gyepen kiélheti tehetségét, ha úgy játszhat, ahogyan az megfelel tudásának és játékfelfogásának. Játékában tehát fellelhetők a sajátos népi tulajdonságok, mint a küzdőszellem, a bátorság, az ötletesség, a művészi hajlam, a gyors felfogóképesség és a lovagiasság."

Mi lehet a szellemi üzenete a fenti gondolatoknak a jelenkor utánpótlásedzői számára?

Hogyan gondolkodtak a játékról?

Hogyan tanultak meg így futballozni az Aranycsapat játékosai?

Milyen edzésmódszerekkel alakították ki elődeink ezt a fajta művészi játékstílust?

Persze számtalan további kérdést tehetünk fel magunknak a saját edzői felfogásunkkal, a játékkal kapcsolatos gondolkodásmódunkkal, illetve a napi munkánkkal kapcsolatban is:

Hogyan gondolkodom a játékról?

A játékosok hogyan gondolkodnak a játékról?

Hogyan működik a játékosok agya? 

Hogyan tanul?

Hogyan lehet fejleszteni és optimalizálni a játékosok gondolkodását, és döntéshozatalát?

Megannyi kérdés, amire talán hamarosan segíthetünk válaszokat adni....